Bújócska a tengelicével

A madármegfigyelésnek és a fényképezésnek az is kedvezett áprilisban, hogy a fákon még egyáltalán nem volt lomb, így aztán a levelek nem nagyon takarták el a madarakat. Ennek ellenére még így is volt olyan, hogy a fán hosszasan elidőző gyönyörű tengelicét, bárhova ment, mindig a eltakarta a tavalyról ottmaradt száraz termés és hosszas bújócskázás után sem sikerült teljes szépségében lekapni. Megismerni persze megismertük így is az orra körüli élénkpiros foltról, de ha netalán nem láttuk volna, még akkor is megismernénk a hangjáról, mert Szalóki Ágitól megtanultuk, hogy a tengelice úgy csinál, hogy "cipity lőrinc, cipity lőrinc, meg egy kicsi tyaf-tyaf-tyaf".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.