Sajnos úgy hozta a sors, hogy ahelyett, hogy a lányokkal járnánk a környéket és lessük a virágzásnak induló növényzetet, Apa éppen Hong-Kongban dolgozik. Ha már arra jár, gondolta jól megnézi magának a meleg szubtrópusi éghajlat állatait-virágait, olyat még úgysem látott. Hogy erre még első nap sor…

Hogy a november végi esős napokat agyonüssük valahogyan, újból állatkerti műsor volt. Mint sokszor máskor is megint a mérgesházban kezdtünk a kígyóknál, békáknál, varánuszoknál. Nem tudom pontosan miért, de ők a kedvencek, na. Éppen ezért  álmomban sem gondoltam volna, hogy a zöld mamba és a viperák…

Amúgy nem nagyon kedveljük a koránkelést, de vannak dolgok amik ezt elkerülhetetlenné teszik. Például, hogy reggel suliba és oviba kell menni. Pedig korán kelni egyáltalán nem fincsi. Azért, hogy valamilyen módon mégis kárpótolva legyünk, a ködös hajnal és a lassan emelkedő nap gyönyörű harmatos…