A barátposzátát jóval a többi madár után fedezte fel Alma a tavaszi fészkrakó szezonban. Ennek több oka is volt. Egyrészt nem a közeli fán, hanem egy kicsivel messzebb a sövényen üldögélt többnyire. Másrészt pedig szürke-fekete színe olyannyira láthatatlanná tette a tél…

Viszonylag gyakori látvány volt mostanában, hogy szalmával, ágakkal, sárral tele csőrrel igyekeztek a madarak fészket rakni, mint ez a légykapó is itt. Az első alkalommal lekéstük, de a légykapó szorgosan újra meg újra megjelent a következő adag szalmával a csőrében.

Az előző posztban már esett néhány szó a Cuha szurdok pillangóiról, most akkor következik néhány kép is. Néha az ember nem is gondolná, hogy mennyi apró fortélya van a természetfényképezésnek. A legelső lepkék amik szemet szúrtak a mély barnásfekete színű gyászlepkék…

Sajnos elég nehezen született meg ez a poszt, pedig annyi mindent láttunk a Cuha szurdokban, hogy az folyatatásokban is nehéz lenne mind leírni. Idén elhúzódott a tél a muskátlikat is csak húsvét után mertük kiültetni. Az első igazán kellemes meleg koratavaszi nap a Bakonyban…

" Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni" - mondja a közismert népdal, de persze az is lehet, hogy téved. Nekünk most sízéskor, félig meddig szándékosan sikerült kibérelni Schaldming mellett az amúgy sem túl nagy Aich nevű falucska utolsó (és…