A bakonyi pillangók

Az előző posztban már esett néhány szó a Cuha szurdok pillangóiról, most akkor következik néhány kép is. Néha az ember nem is gondolná, hogy mennyi apró fortélya van a természetfényképezésnek. A legelső lepkék amik szemet szúrtak a mély barnásfekete színű gyászlepkék voltak a feltünő élénkkék sor folttal szegélyezve. Persze akkor még azt sem tudtam róluk, hogy gyászlepkék, arról pedig, hogy  hogyan lehetne lencsevégre kapni őket végképp fogalmam sem volt. Sokszori próbálkozás után figyeltem meg, hogy a fehér kavicsos ösvény a kedvenc helyük, ahova újra meg újra visszatérnek. Hosszabb megfigyelés után az is kiderült, hogy a szárnyaikat mindig a nap felé tárják ki. Ha a nap felőli oldalra telepedtem a fehér kavicsok mellé, előbb-utóbb feltűnt a lepke és szépen lassan egyre közelebb engedett magához. A nappali pávaszemet például biztosan mindeki felismeri, de nekem például eszembe nem jutott volna soha, hogy létezik olyan pillangó aminek C betűs lepke a neve, mint ennek az okkersárga példánynak itt jobbra. Azt, hogy mindezt sikerült megtudni azt kizárólag a Kitaibel Kiadó hihetetlenül jó internetes lepkehatározójának köszönhetjük, sokat fogjuk még használni azt hiszem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.