A barátposzátát jóval a többi madár után fedezte fel Alma a tavaszi fészkrakó szezonban. Ennek több oka is volt. Egyrészt nem a közeli fán, hanem egy kicsivel messzebb a sövényen üldögélt többnyire. Másrészt pedig szürke-fekete színe olyannyira láthatatlanná tette a tél…

Viszonylag gyakori látvány volt mostanában, hogy szalmával, ágakkal, sárral tele csőrrel igyekeztek a madarak fészket rakni, mint ez a légykapó is itt. Az első alkalommal lekéstük, de a légykapó szorgosan újra meg újra megjelent a következő adag szalmával a csőrében.

Gondolom az ismerősök közül sokan viccesnek találják majd a címet, tudva, hogy nem tartozunk a koránkelők közé, jobban szeretünk az ágyban forgolódni hajnaltájt. De néha van, hogy a szerencse az ember kezére játszik. Anya a hajnali repülővel utazott el, a reptérről  hazafele…