Piroska a Börzsönyben

Ha szakad az eső, ha orrodig nem látsz a ködben, ha alig van fagyppont fölott a hőmérséklet, indulj el kirándulni. Biztosan jobb lesz, mint bent fanyalogni a szobában. Mivel idén elég hosszú volt az ősz, az erdei fákon még elég sűrű a lomb és jónáhány őszi virág is nyílik még, látványosságban nincs hiány. Ezúttal is kicsit későn indultunk (persze, szokás szerint - mondanák a barátaink ). De most valamivel gyorsabban haladtunk mint általában, mert az eső miatt jóval kevesebb kedvünk volt megállni minden bogárnál.

Ha netalán megálltunk is, nem tartott sokat, mert perceken belül fázni kezdtünk. Így aztán a csúcscsoki sem bírta ki a csúcsig, sőt azt is menet közben majszoltuk el, mikor még a tető alatt visszafordultunk.  Ha szabad e képzavarral élni, akkor a nap fénypontja, mindenképpen a Nagyhideghegy körül ülő hihetetlenül sűrű és sötét köd volt, amiben a legközelebbi fák törzse is alig sejlett fel. Csak be kellett húnyni a szemünket és bármit oda lehetett képzelni: szellemeket, manókat, sárkányokat vagy Jancsit és Juliskát. Piroska biztosan ott volt, őt le is fényképeztük. Lépteinél meg-megkondult a harmatos harangvirág. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.