Cserejátékos és cserebogár

Néha határozottan szerencsés, ha az ember nem a tévé előtt tespedve nézi a focit. Mi például a dunaparti kivetitőn néztük a európa-bajnoki meccsek egy részét. Itt például a meccsek szünetében nem  kellett csipszet zabálni, az unalom elűzésére. Míg az edzők kiadták a taktikai utasítást, mi a cserebogarak párzását figyeltük. Jelentős számban rajzottak a környéken, többnyire több hím is küzdött egy-egy nőstény kegyeiért. Amikor aztán végre sikerült megtalálni a nagy Ő-t, akkor aztán akár az ember nyakán is párosodni kezdtek. A cserebogár lárva állapota 3-4 évig is eltart így aztán, csak 3-4 évente lehet a tömeges rajzásukra számítani. A hidegebb vidékeken ez inkább 4 év és hogy a sportos vonalhoz visszatérjünk apa barátai például még most is emlékeznek rá, hogy  Erdélyben a Hargita lábánál mindig a foci EB és a nyári olimpia évében volt rajzás. Szóval, ha már lejárt a meccs és megnyugodtak a szurkolók, akkor levezetésnek haza lehetett tekerni  a bicklivel. Ami elég halk ahhoz, hogy csak az állatok egy kis részét riassza el. De azt a sünit például egyáltalán nem, amelyik egy bokor alá húzódott be az utcai lámpa fénye elől. Nagyon barátságos volt, elmenekülni meg sem próbált, de még a tüskéit sem meresztgette különösebben. Olyan szívesen megsimogatnám - mondta Kamó, de aztán érthető okokból ellenált a kisértésnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.