Magyarország teteje - a Kékestető

Ha Eger illetve Recsk felől közelít az ember a Kékestető fele, akkor mielőtt nekiszaladna a komolyabb emelkedőnek szembetalálja magát a parádsasvári kastéllyal. A kastélyt érdemes meglátogatni legalább kivülről, kiváló állapotban van, jelenleg szálloda működik benne. Amit úgy is mondhatnánk, hogy visszanyerte eredeti funkcióját, merthogy állítólag már Károlyi Mihály gróf is kiadta egy részét szállodának. Ha a kastélylátogatást letudtuk, akkor meg lehet ismerkedni a helyi üvegiparral. Sajnos működő üveghuta már nincs a faluban, de üvegcsiszolással még többen is foglalkoznak a faluban, akár munka közben is meg lehet nézni a mestereket. Ha felkapaszkodtunk Mátraházához, eldönthetjük, hogy hogyan tovább. Felgyalogolhatunk a Kékestetőre, a sípálya mentén, de ha nagy a nyári hőség akkor, inkább az erdőt érdemes választani. Mivel mi az előző napot még Lillafüreden töltöttük, könnyen észrevettük a növényzeten a 300-400 méter szintkülönbséget. Míg a Bükk alacsonyabb területein még az árnyékosabb helyeken is ilyen gyönyörű szamócákat lehetett látni, addig a Kékesen a pár fokkal alacsonyabb hőmérséklet miatt, mindössze egyetlen érett darabot találtunk. A június elejei kánikula amúgy egyáltalán nem emlékeztetett a megelőző időszak viharaira, amik a bükkerdőt egy széles sávban letarolták. A tövestől kicsavart bükkfákon jól megfigyelhető, hogy milyen hatalmas gyökérzet kell ahhoz, hogy a 30-40 méter magas fát megtartsa. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.