Privát madárles

"Apa, ez nem igaz, ti teljesen be vagytok kattanva ezektől a madaraktól!" - fakadt ki Kamó néhány héttel ezelőtt és teljesen igaza volt. Ugyanis akkor már napok óta távcsővel és fényképezőgéppel felfegyverkezve kukkoltunk az ablakban madarak után. Már régebben barkácsolunk madárodúkat és madáretetőket a kerti fákra és a tavaly is voltak nagy sikerélményeink. Az egyik odúnkban egy gyönyörű fészekalja cinke kelt ki, a madáretetőre pedig a cinkéken kívül a rozsdafarkúak is rá-rájártak. De az idei hosszú havas tél aztán minden elképzelést felülmúlt. Az utolsó havas napokban olyan hihetetlen madárinvázió indult meg, amilyet még sohasem láttunk. Két-három nap alatt megfordult a kertben rozsdafarkú, vörösbegy, barátposzáta, zöldike, szajkó, tengelice és még ki tudja mi minden. Külön szépsége volt a dolognak, hogy a legtöbbje párosával érkezett, így például a rengeteg szürke rozsdafarkú tojó után először láttuk az elegáns fekete élénk színű csíkkal ellátott hímet, amit első ránézésre egészen más madárnak gondoltunk mint a tojót. A sok kisebb termetű madár után meglepetés volt, hogy az egyik reggel két jókora szajkó falatozott a kitett madáreledelből. A kéken csillogó szajkók annyira látványosak voltak, hogy az időközben az "odanézz, milyen madár!" felkiáltásokba teljesen belefásult Kamó is az ablakhoz kocogott és hosszasan bámulta őket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.