időnként mindenkinek - jut eszébe minden szülőnek a régi Hofi nóta a vakációban. Mi hál'Istennek sokat voltunk mostanában olyan helyeken, ahol nemhogy villany és internet nem volt,  de még egy telefonbeszégetéshez is csak lepkefogóval tudtuk összegyűjteni a térerőt. Szóval sok minden történt a nyáron, sokkal több mint amennyit megírni, fényképezni, posztolni tudtunk. Most majd reméljük lesz annyi időnk, hogy szép lassan pótoljuk a lemaradásokat.

Ilus mama konyhakertje mindannyiunk kedvence. Borsót szedni és majszolgatni nyersen vagy zöldhagymát húzni a földből a reggelihez, vagy lelegelni a jókora epreket a kert körül egyformán nagy élvezet, de a fényképezőgéppel bujkálni a karózott paszuly között szintén remek móka. Mivel a lányok egyik picikori kedvence volt a másik mamától és tatától kapott és rongyosra olvasott Paszuly Pista és a Saláta Sára, most Paszuly Pistáról, Fuszulyka Julkáról és Tök Tóniról van néhány fénykép mellékelve.  

Nagy az öröm, mert elkezdtek nyílni a virágok a lányok ablakában. Annál is inkább, mert ők választották és ültették őket még a tavasszal és nagy érdeklődéssel figyelték, hogy hogyan lett a gumóból előbb kicsi, majd egészen nagy növény. Most az az izgalmas, ahogyan egy-két nap alatt az icike-picike kis bimbóból hatalmas tölcsérű virággá terül. Körülbelül így ni.

Sajnos nem véletlenül aggódtunk a barázdabillegető fiókáiért. Most küldték a lányok a rossz hírt, hogy a múlt éjszaka a pocok mégis megtalálta és kifosztotta a fészket. Nagyon szomorúak vagyunk, szívünkhöz nőttek a kis fiókák. Most már csak abban reménykedünk, hogy hátha majd jövő tavasszal az itthon kitett madárodúnkba is beköltözik egy pár cinke. 

Az Ilus mamáék udvarán egyre gyakrabban láttunk egy szorgalmasan bogarakat gyüjtögető barázdabillegetőt, amit arrafelé Erdélyben csak leánykamadárnak hívnak. Nem elégedett meg egy-egy bogárral, hanem általában többet is cipelt a csőrében egyszerre. Aztán egy nap kiderült a lázas gyüjtögetés oka. Egy hatalmas répa levelei alatt a földön ott lapult egy arasznyi kis fészek, benne egy maréknyi pihés madárfiókával. Amint a levelet egy ici-picit félrehúztuk, hogy bekukucskáljunk alá, azonnal tátogtatni kezdték a csőrüket, az hívén, hogy étel érkezett. Annyira jól álcázták a fészket, hogy a szép számban arrajáró ragadozómadarak sohasem vették észre. Hogy az egerektől. kígyóktól hogyan tudták megvédeni  a földön levő fészekben a tojásokat és fiókákat azt viszont nem tudjuk.