Most akkor, jöjjön valami egészen más....: egy poszt a székelyföldi lepkékről. Azt gondolom senkinek sem kell mondani, hogy milyen jó ha van az embernek egy remek kis felfújható medencéje kint a füves udvaron. Mindenki imádja, remekül lehet benne pancsolni. De hogy lepkefogónak sem utolsó, azt mi sem gondoltuk volna. Valamiért ugyanis egy kóbor boglárkalepke azt gondolhatta a nagy, kerek, kék medencéről, hogy valami óriásira nőtt virág, mert a hatalmas zsivaj és spriccolás ellenére újra meg újra a medence kávájára telepedett. Mi pedig lefényképeztünk, ha már ilyen kegyesen házhoz hozta a sors. A képen látható lepke a hím, ahogyan a felső képen  egy kicsit felsejlik a szárnya belül sötétebb kék színű. A nőstény szárnyának fonákja hasonló mintájú de barnásabb és a szárny felső része nem kék hanem az is a fonákhoz hasonló színű és mintájú.

Mivel nyáron a Székelyföldön rengeteg lepkét láttunk, most jön majd egy sorozat az ottani lepkékből. Még esős időben indultunk ki a dombra kirándulni, de szép lassan alábbhagyott és mire az erdő szélén megpillantottuk ezeket a gyönyörű nagy színjátszólepkéket gyönyörűen sütött a fellegek között. Ami hatalmas mázli, mert a nagy színjátszó lepke nem azért nagy színjátszó, mert ő a sztár a Nemzeti Színházban, hanem azért mert igazából barna és fekete színű, a gyönyörű kék árnyalatokat csak a szárny felületén különlegesen csillogó napfény okozza. Az alulról készült fényképen jól látható a feltekert hosszú szivókája (az úgynevezett pödörnyelv) amivel könnyedén hozzáfér a virágok kelyhében a nektárhoz.

Egy héttel ezelőtt kihagytunk egy nap sulit, hogy összekötve a kellemeset a hasznossal, a munkaügyi kiszállásból egy kirándulós hosszú hétvégét kanyarítsunk. Bár eredetileg több kirándulást is terveztünk, de a lányok hírét vették, hogy Eger várát lerohanta a török és rögtön a helyszínre siettek a hős várvédők segedelmére. Tehát jó másfél napot töltöttünk az egri várban (a mindenki által ismerteken kívül nagy előnye még, hogy remek egri készítésű 3D animációkat lehet benne látni a várról illetve dínókról), majd a minaretbe is felmásztunk. Utóbbit Kamó a borzasztóan szűk lépcső és kilátó kipróbálása után mimózarettentőnek keresztelte át. Megnéztük az Érsekkertet is, legnagyobb örömünkre óriási békákat és hatalmas tavirózsákat találtunk a tóban. 

A hétvégi terveink között szerepelt kaptárkövek megnézése is a Bükkben. Mivel a legtöbb és leglátványosabb kaptárkövek Egertől nem messze Szomolyán találhatók, erre vettük az irányt. A kaptárkövek puha (vulkáni anyagból, riolittufából álló) kúp alakú sziklák, amikbe az emberek négyszögletű vakablak-szerű mélyedéseket vájtak. Hogy mikor és mi célból tették, az mind a mai napig rejtély maradt. Némely szakértők azt gondolják, hogy valamilyen temetkezési célokra használhatták, mások úgy gondolják méhészethez használatos kaptárak voltak. Ez utóbbira utal a kaptárkő elnevezés is. Őszintén megvallva ez utóbbi egyáltalán nem tűnt értelmes magyarázatnak, hisz elképzelhetetlennek tűnt, hogy miért telepedne meg egy méhcsalád egy ilyen függőleges sziklafalon. Egészen addig hitetlenkedtünk, míg meg nem pillantottunk az egyik mélyedésben egy vadméh kaptárat. A 6-7cm méretű hatalmas vadméhek az egész mélyedést kitöltötték és tucatszámra röpködtek ki és be a kaptár alján található bejáraton. Hogy valóban ez volt-e az eredeti célja a mélyedéseknek az nem derült ki, de az igen, hogy ez a vadméheknek valamiért valóban nagyon kedvező hely.   A rövid kis pihenőnk alatt egy csodaszép hernyót sikerült beszerezni az anya nyakából. A közelekedési irányából egyértelműen kiderült,   hogy a színpompás intercity mozdonyra hasonlító vége igazából nem a feje, ahogyan az ember gondolná, hanem a farka a hernyónak.  Hihetetlennek tűnt, ahogyan egy-két lábával is bravúrosan megkapaszkodott egy szalmaszálban.  Az egyik fényképről nagyított részleten jól látható, hogy mindezt a kis nedves tapadókorongokban végződő lábak teszik lehetővé.  Ha valakinek sikerült felkelteni az érdeklődését a  kaptárkövek iránt, további információt a természetvédelmi terület honlapján talál. Bakancs mindeképpen ajánlott a túrára mert poros, csúszós sziklás ösvényen visz a jelzett turistaút.

Mivel gyönyörű napsütés volt eddig idén ősszel, próbáltuk mi is kihasználni a jó időt. Két héttel ezelőtt például csudajót kirándultunk a Nagyhideghegyre. Illetve majdnem. Kicsit későn indultunk ugyanis, de nagy elszántsággal, hogy ezúttal a sport az első és még ha kígyók, békák szotyognak az égből, akkor is felmegyünk a csúcsig. A kisinóci menedékház parkolójától körülbelül 100 méterre sikerült eltávolodni, mikor a rettenetes hőség és szárazság ellenére két kisebb pocsolyára leltünk. "Ki lakik benne? És vajon mit enne?"-kérdezné Gryllus Vilmos. Igen pont úgy. Unka lakik benne, gyönyörű sárgahasú. Azt meg persze meg kell fogni, meg kell nézni közelről, mert akárhányszor látja az ember mindig újra meg újra rácsodálkozik a csodaszép foltokra a hasán. És persze az élénksárga foltok ugyanarra figyelmeztetik az embert mint majdnem mindig. Vigyázz, mérgező!  Valóban az unka bőrén egy erősen irritáló nyálka képződik, ami a szájba vagy szembe kerülve viszketést égő érzést vált ki. Kötelező tehát a megfogása után az alapos kézmosás. Állítólag az unka, ha nagyon ráijesztenek, akkor azonnal hanyattdobja magát, hogy jól láthatók legyenek a rikító sárga foltok a hasán, hátha az elriasztja a támadót. Szóval egy jó óra dagonyázás után végre sikerült kimosdani az unkák után és újra elindultunk a hegytető felé. Akkor viszont áthatolhatatlan akadályok állták az utunkat. Egy csomó szúrós valami: csipkebokrok, kökény és hogy Gryllusnál maradjunk: szeder. Jó volt látni, ahogy így ősz táján ontják a termést a bokrok.  Mikor az összes környékbeli szedret lelegeltük kénytelenek voltunk megállapítani, hogy aki a csúcsra akart menni, az már mind lefele menve baktat el melletünk. Egy hirtelen gondolattal utitervet módosítottunk.  Pihentünk egy kicsit a nagy szederevésre, ezalatt szemügyrevettük a helyi bogárállományt, aztán a mezei nyulakat felzavarva elindultunk hazafele. Mikor leértünk, úgy döntöttünk, hogy a roppant fárasztó túra után azért jár egy palacsinta a kisinóci turistaházban, a csúcsra pedig feltétlenül felmegyünk legközelebb.

Legnagyobb meglepetésünkre a múlt héten a tücsök és bogár a hvg goldenblog szavazásán a 15 helyen végzett a fotóblogok kategóriájában. Nem számítottunk erre a sikerre, de azért jól esett. Tücsök örül és köszöni szépen mindenkinek aki rá szavazott.