Hogy elég jól kezdődjön az év, az első hétvégén kisétáltunk a fóti Somlyóra. Bár eléggé fújt a szél a napsütésre igazán nem lehetett semmi panasz. Lévén január és fagy nem számítottunk rá, hogy a Somlyó tömérdek féle pillangójából bár egyet is megpillantsunk. Ennek ellenére mégis találtunk egy elhullott példányt, remekül konzerválva a hidegben. És mivel nagyítót majdnem mindig viszünk magunkkal, volt rá esélyünk hogy alaposan szemügyre vegyük a szemét és a csápjait.  Na meg persze arra is, hoy vicces képeket csinéljunk egymásról a nagyító segítségével. Aztán kigyönyörködtük magunkat a gyönyörű kilátásban, ugyanis csodálatosan látszik a Budapest, Mogyoród, Visegrád háromszögben szinte minden. Mivel farkaséhesen értünk le a hegyről, első utunk egyenesen a Fáy présházba vezetett, hátra megvendégelnek valami finomsággal. Igen ám, de a Fáy présház még a téli álmát aludta, így nem volt mit tenni telefonos segítséget kértünk fóti jóbarátainktól. Mivel nyomatékkal ajánlották a Károlyi kastélyban levő éttermet, lementünk hát odáig. Meglepetésünkre a vendéglátás oly mértékig szíves volt, hogy az amúgy patyolat tisztaságú étteremkben még a nyakig sáros turistát is betessékelték. Ha valaki főúri ebédet szeretne a kirándulása után, merjük ajánlani, maga a Károlyi gróf is ott ebédel.

Mint azt az Apály a Dunán című bejegyzésünkben is írtuk, nagy érdeklődéssel figyeltük az őszi dunai apály által hátrahagyott élő kagylók tömegét. Miután sikerült megfigyelni, hogy milyen ügyesen közlekednek a héjak között kidugott csigaszerű lábukat használva, kiváncsiak lettünk milyenek lehetnek belülről. Mivel nem szívesen pusztítottunk volna el egy példányt csak azért, hogy megvizsgáljuk, a héját tartó izmok pedig olyan erősek, hogy esélyünk nem volt felnyitni, nem volt más módszer mint várni. A türelem pedig meghozta a gyümölcsét, mert nemsokára sikerült találni egy frissen elpusztult példányt, amelyen elég jól megfigyelhetők voltak a belső szervek. A fenti kisebb képen a kiálló kis csőszerű nyílás a kagyló szájnyílása. Mivel mint látható, sem fogai, sem pedig egyéb az étel megrágására szolgáló szervei nincsenek, a vízben úszó parányi kis növényekkel és állatokkal táplálkozik. A nagyobb képen középen jól megfigyelhető a nagy, vaskos, fehér lábrész. A jobb oldali részen a két redőzött vékony hártya az állat kopoltyúja. Ha valaki többet szeretne megtudni a kagylókról, forduljon a Brehm Az állatok világa című kiváló enciklopédiájához.

Mivel is kívánhatnánk stílszerűbben boldog karácsonyt mint karácsonyi kaktuszokkal. Nálunk már szép lassan elkezdtek nyílni és valószínüleg újévig még ki is tart a virágzás. Egy hatalmas, ősöreg példányunk van, amelyik kicsit idősebb a lányoknál, olyan 8-9 éves lehet.  Azóta több mint félméteresre nőtt. A nyáron sajnos levertünk a kis polcról amit most már teljesen egyedül birtokol és letört néhány kisebb ága. Roppant szomorúak voltunk, hiszen addig a növényállományunk egyik nagy túlélője volt.  Most már nem bánkódunk rajta különösebben, ugyanis kiderült, hogy a karácsonyi kaktusz bármely két levél határán hihetetlenül gyorsan gyökeret ereszt. Az öt letört ágból pillanatok alatt új hatások felődtek, úgy hogy most már hat kisebb-nagyobb tő díszíti az ablakainkat. Az első években nem nagyon sikerült a kaktuszt rávenni, hogy újra virágozzon, de néhány évvel ezelőtt rájöttünk a fortélyára. Az őszi-téli hidegben elég ha egész közel tolja az ember a cserepet a hideg ablaküveghez, a levelek hegye akár hozzá is érhet az üveghez. Ha itt hagyjuk két-három napig, majd megfordítjuk egy héten belül az egész növény virágba borul. Vicces, hogy általában tavasz végén mikor kikapcsoljuk a fűtést és hirtelen visszaesik a hőmérséklet a lakásban néhány fokot, még egyszer virágozni kezdenek. Jó figyelni még rá, hogy a kaktuszok többségével ellentétben a félárnyékot és a sok nedvességet kedveli. 

A nyári visszemlékezéseket megszakítjuk egy kicsit, mert frissebb élményeink is voltak mostanában. Bár a tévé tele volt a Duna rendkívül alacsony vízállásáról szóló hírekkel, azért egészen más volt a parton szembesülni mindezzel. Normális esetben a Duna képek szélén látható fák lábáig szokott érni, alatta egy kisebb kavicsos partszakasz következik. A parti kavicsok között sokmindent lehet találni, rengeteg törött és ép kagyló meg csigahéj is felgyűl köztük. Kedvenc időtöltésünk a kavicsok közt keresgélni szép kövek, kagylóhéjak után. Ennek ellenére élő kagylót mindeddig nem találtunk. Most viszont  a víz messze a homokos fenekű mederig visszahúzódott és élő folyami kagylók százait hagyta maga után a nedves homokban. A partavetett kagylók hófehér, leginkább csigához hasonló lábukat kinyújtva próbálták visszaküszködni magukat a vízbe. Ha felvettük a kagylót és netalán hozzáértünk a lábhoz, akkor azonnal visszhaúzta a kagyló héjába és sokáig nem nyújtotta ki újra. Ha elég homokos a talaj akkor a lábfüggőlegesre emeli a kagylót és úgy halad előre. Az alsó képen jól megfigyelhető a kagyló sötétebb színű héjából kitüremkedő fehér lábrésze.

Ez a lepke a még az előző posztban szereplő boglárkához képest is kényelmes fogás volt. Jóformán még a házból sem kellett kimozdulni érte. Valószínüleg késésben lehetett, mert berepült a házba és rögtön a faliórára szállt le. Ez mondjuk nem különösebben meglepő, mert Árpi tatánál a házban bárhol száll le, ha nem faliórán akkor egy vekkeren landol, tenkintettel arra, hogy a ház zsúfolásig tele van az Árpi tata mindenféle korú és állapotú óráival. Valószínüleg az Ilus mama szívós küzdelmének csekély eredménye az is, hogy az erdőn a nyaralóban egyetlen kakukkos óra sincs. Mert ugyan nagyon szeretjük az állatokat, de az ingaóra kakukkja ez a alól valamelyest kivétel. Így persze azt is méltányoljuk, hogy a többit órát is le szokta állítani, ha mi ott vagyunk. Egy szó mint száz, a csodálatos lepke bejött a házba és roppant készségesen megmutatta magát, kitárt szárnnyal és összezárttal is, mintha csak egy lepkehatározóhoz állana modellt. Annak ellenére, hogy első ránézésre kifejezetten törékenynek tűnik, néhány nappal később a vargyasi Daniel kastély kertjében láttunk egy másik pédányt is, amelyik erősen szaggatott és töredezett szárnya ellenére is remekül repült.