Időzavarban az admirálislepke

Ez a lepke a még az előző posztban szereplő boglárkához képest is kényelmes fogás volt. Jóformán még a házból sem kellett kimozdulni érte. Valószínüleg késésben lehetett, mert berepült a házba és rögtön a faliórára szállt le. Ez mondjuk nem különösebben meglepő, mert Árpi tatánál a házban bárhol száll le, ha nem faliórán akkor egy vekkeren landol, tenkintettel arra, hogy a ház zsúfolásig tele van az Árpi tata mindenféle korú és állapotú óráival. Valószínüleg az Ilus mama szívós küzdelmének csekély eredménye az is, hogy az erdőn a nyaralóban egyetlen kakukkos óra sincs. Mert ugyan nagyon szeretjük az állatokat, de az ingaóra kakukkja ez a alól valamelyest kivétel. Így persze azt is méltányoljuk, hogy a többit órát is le szokta állítani, ha mi ott vagyunk. Egy szó mint száz, a csodálatos lepke bejött a házba és roppant készségesen megmutatta magát, kitárt szárnnyal és összezárttal is, mintha csak egy lepkehatározóhoz állana modellt. Annak ellenére, hogy első ránézésre kifejezetten törékenynek tűnik, néhány nappal később a vargyasi Daniel kastély kertjében láttunk egy másik pédányt is, amelyik erősen szaggatott és töredezett szárnya ellenére is remekül repült.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.