Apály a Dunán

A nyári visszemlékezéseket megszakítjuk egy kicsit, mert frissebb élményeink is voltak mostanában. Bár a tévé tele volt a Duna rendkívül alacsony vízállásáról szóló hírekkel, azért egészen más volt a parton szembesülni mindezzel. Normális esetben a Duna képek szélén látható fák lábáig szokott érni, alatta egy kisebb kavicsos partszakasz következik. A parti kavicsok között sokmindent lehet találni, rengeteg törött és ép kagyló meg csigahéj is felgyűl köztük. Kedvenc időtöltésünk a kavicsok közt keresgélni szép kövek, kagylóhéjak után. Ennek ellenére élő kagylót mindeddig nem találtunk. Most viszont  a víz messze a homokos fenekű mederig visszahúzódott és élő folyami kagylók százait hagyta maga után a nedves homokban. A partavetett kagylók hófehér, leginkább csigához hasonló lábukat kinyújtva próbálták visszaküszködni magukat a vízbe. Ha felvettük a kagylót és netalán hozzáértünk a lábhoz, akkor azonnal visszhaúzta a kagyló héjába és sokáig nem nyújtotta ki újra. Ha elég homokos a talaj akkor a lábfüggőlegesre emeli a kagylót és úgy halad előre. Az alsó képen jól megfigyelhető a kagyló sötétebb színű héjából kitüremkedő fehér lábrésze.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.