A szomolyai kaptárkövek

Egy héttel ezelőtt kihagytunk egy nap sulit, hogy összekötve a kellemeset a hasznossal, a munkaügyi kiszállásból egy kirándulós hosszú hétvégét kanyarítsunk. Bár eredetileg több kirándulást is terveztünk, de a lányok hírét vették, hogy Eger várát lerohanta a török és rögtön a helyszínre siettek a hős várvédők segedelmére. Tehát jó másfél napot töltöttünk az egri várban (a mindenki által ismerteken kívül nagy előnye még, hogy remek egri készítésű 3D animációkat lehet benne látni a várról illetve dínókról), majd a minaretbe is felmásztunk. Utóbbit Kamó a borzasztóan szűk lépcső és kilátó kipróbálása után mimózarettentőnek keresztelte át. Megnéztük az Érsekkertet is, legnagyobb örömünkre óriási békákat és hatalmas tavirózsákat találtunk a tóban. 

A hétvégi terveink között szerepelt kaptárkövek megnézése is a Bükkben. Mivel a legtöbb és leglátványosabb kaptárkövek Egertől nem messze Szomolyán találhatók, erre vettük az irányt. A kaptárkövek puha (vulkáni anyagból, riolittufából álló) kúp alakú sziklák, amikbe az emberek négyszögletű vakablak-szerű mélyedéseket vájtak. Hogy mikor és mi célból tették, az mind a mai napig rejtély maradt. Némely szakértők azt gondolják, hogy valamilyen temetkezési célokra használhatták, mások úgy gondolják méhészethez használatos kaptárak voltak. Ez utóbbira utal a kaptárkő elnevezés is. Őszintén megvallva ez utóbbi egyáltalán nem tűnt értelmes magyarázatnak, hisz elképzelhetetlennek tűnt, hogy miért telepedne meg egy méhcsalád egy ilyen függőleges sziklafalon. Egészen addig hitetlenkedtünk, míg meg nem pillantottunk az egyik mélyedésben egy vadméh kaptárat. A 6-7cm méretű hatalmas vadméhek az egész mélyedést kitöltötték és tucatszámra röpködtek ki és be a kaptár alján található bejáraton. Hogy valóban ez volt-e az eredeti célja a mélyedéseknek az nem derült ki, de az igen, hogy ez a vadméheknek valamiért valóban nagyon kedvező hely.   A rövid kis pihenőnk alatt egy csodaszép hernyót sikerült beszerezni az anya nyakából. A közelekedési irányából egyértelműen kiderült,   hogy a színpompás intercity mozdonyra hasonlító vége igazából nem a feje, ahogyan az ember gondolná, hanem a farka a hernyónak.  Hihetetlennek tűnt, ahogyan egy-két lábával is bravúrosan megkapaszkodott egy szalmaszálban.  Az egyik fényképről nagyított részleten jól látható, hogy mindezt a kis nedves tapadókorongokban végződő lábak teszik lehetővé.  Ha valakinek sikerült felkelteni az érdeklődését a  kaptárkövek iránt, további információt a természetvédelmi terület honlapján talál. Bakancs mindeképpen ajánlott a túrára mert poros, csúszós sziklás ösvényen visz a jelzett turistaút.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.