Unkák a Börzsönyben

Mivel gyönyörű napsütés volt eddig idén ősszel, próbáltuk mi is kihasználni a jó időt. Két héttel ezelőtt például csudajót kirándultunk a Nagyhideghegyre. Illetve majdnem. Kicsit későn indultunk ugyanis, de nagy elszántsággal, hogy ezúttal a sport az első és még ha kígyók, békák szotyognak az égből, akkor is felmegyünk a csúcsig. A kisinóci menedékház parkolójától körülbelül 100 méterre sikerült eltávolodni, mikor a rettenetes hőség és szárazság ellenére két kisebb pocsolyára leltünk. "Ki lakik benne? És vajon mit enne?"-kérdezné Gryllus Vilmos. Igen pont úgy. Unka lakik benne, gyönyörű sárgahasú. Azt meg persze meg kell fogni, meg kell nézni közelről, mert akárhányszor látja az ember mindig újra meg újra rácsodálkozik a csodaszép foltokra a hasán. És persze az élénksárga foltok ugyanarra figyelmeztetik az embert mint majdnem mindig. Vigyázz, mérgező!  Valóban az unka bőrén egy erősen irritáló nyálka képződik, ami a szájba vagy szembe kerülve viszketést égő érzést vált ki. Kötelező tehát a megfogása után az alapos kézmosás. Állítólag az unka, ha nagyon ráijesztenek, akkor azonnal hanyattdobja magát, hogy jól láthatók legyenek a rikító sárga foltok a hasán, hátha az elriasztja a támadót. Szóval egy jó óra dagonyázás után végre sikerült kimosdani az unkák után és újra elindultunk a hegytető felé. Akkor viszont áthatolhatatlan akadályok állták az utunkat. Egy csomó szúrós valami: csipkebokrok, kökény és hogy Gryllusnál maradjunk: szeder. Jó volt látni, ahogy így ősz táján ontják a termést a bokrok.  Mikor az összes környékbeli szedret lelegeltük kénytelenek voltunk megállapítani, hogy aki a csúcsra akart menni, az már mind lefele menve baktat el melletünk. Egy hirtelen gondolattal utitervet módosítottunk.  Pihentünk egy kicsit a nagy szederevésre, ezalatt szemügyrevettük a helyi bogárállományt, aztán a mezei nyulakat felzavarva elindultunk hazafele. Mikor leértünk, úgy döntöttünk, hogy a roppant fárasztó túra után azért jár egy palacsinta a kisinóci turistaházban, a csúcsra pedig feltétlenül felmegyünk legközelebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.