Hong-Kong fölött kisebb domb található, épp akkora, hogy a legnagyobb (majdnem 400 méteres) felhőkarcolók felett át lehessen látni. Annyira népszerű, hogy már 100 évvel ezelőtt egy kis siklót építettek rá. Végre egy délután sikerült feljutni rá és sétálni rajta egyet az erdőben. Érdekes hely, a mellékelt képen jól látszik, hogy a turistaösvényt szépen leaszfaltozták. A képen az út szélén látható kis piros doboz egy segélyhívó telefon, hogy ha a derék turista nem bírná tovább a hegyre fel-le kapaszkodást, akkor segítséget hívhasson rajta. Amennyiben nem tudná elmondani, hogy éppen merre jár, elég bemondania az út szélén félkilométerenként elhelyezkedő kilóméterkő számát és már azonnal repül is a segítség. Vicces, na de igazából nem erről akartam írni, hanem arról, hogy odafent belebotlottam egy gyönyörűen virágzó és termő banánfába. A természetben élő banánfák termésében nagy csontos magok vannak, ezért ezeket jellemzően nem szokás megenni. De a termesztett banánfa termése azért nagyon finom, mert egyáltalán nincs benne mag. Így viszont elültetni sem lehet, a termesztett banánfákat sarjasztással szaporítják, ami azt jelenti, hogy genetikailag teljesen egyformák. Olyan ez mintha a világ összes bannánfái ikrek lennének. Ha az egyik példány fogékony valamilyen betegségre akkor arra fogékony az összes többi is. Mivel nemrégiben felütötte a fejét egy olyan gombafajta ami nagyon erősen károsítja őket, sokan attól félnek, hogy nemsokára kipusztul ez a banánfajta. Komoly összefogás indult, hogy felkutassák a még vadonélő fajtákat és megpróbálják megmenteni, mert a banán sokfelé a világon az egyik legalapvetőbb élelemnek számít. De addig is lehet gyönyörködni a banánfa hatalmas vörös virágában.

Nagy-nagy meglepetésére Hong-Kongban külön dísznövénypiac működik. Jó néhány utca van tele  boltokkal, utcai árusokkal, sőt többemeletes virágáruház is van. Nagy részük a nálunk is szokványos dísznövényeket árulja, de azért majdnem mindegyikben lehet találni egzotikusabb darabokat is. Az egyik kisebb boltban volt kiakasztva ez a Dél-Kínában honos, csodálatos húsevő kancsóka. A vörös színű kancsóiban olyan folyadék van, amibe a beleeső rovarok beleragadnak és amivel azonnal meg is emészti őket. A képen látható példánynak körülbelül araszni mély kancsói voltak, de vannak  ennél jóval nagyobbak is, amik akár egy patkányt is képesek elnyelni. Sajnos nem volt hozzá használati utasítás, hogy milyen étrenden kell tartani, de egy biztos, a levéltetvektől nem kell félteni.

Sajnos úgy hozta a sors, hogy ahelyett, hogy a lányokkal járnánk a környéket és lessük a virágzásnak induló növényzetet, Apa éppen Hong-Kongban dolgozik. Ha már arra jár, gondolta jól megnézi magának a meleg szubtrópusi éghajlat állatait-virágait, olyat még úgysem látott. Hogy erre még első nap sor kerül, ráadásul a város közepén, arra azért nem számított. Véletlenül vetődött a hatalmas felhőkarcolók tövében meghúzodó az amúgy ingyenes madárröptetőbe. Ha az ember elég nyugodt és csendes, remekül meg lehet figyelni a (majdnem) szabadon repkedő papagájokat. Meg sok egyéb más madarat is, több tucat került  lencsevégre 1-2 óra alatt. Amúgy csodák-csodája a városban szabadon is repkednek néhol. Mivel Kamó, mikor megkérdezte Apa, hogy mit hozzon ajándékba, akkor azt válaszolta, hogy egy papagájt, hát innen a távolból küldök neki néhány csókolozó papagájt.

Nálunk a nők napja afféle össznépi ünnep, mert Anyát meg a két lányt ünnepeljük és Apának a névnapját is. Vágott virágot nem nagyon szoktunk ajándékozni így idén egy jácinttal egy tulipánnal és egy nárcisszal lettünk gazdagabbak.

Két héttel ezelütt még Schladmingban voltunk Ausztriában. Remek hó volt, de dálutánra már erésen kezdett olvadni. Déltájban néha leparkoltunk az egyik kis hütte/menedékház mellé pihenni egy kicsit. Ott vettük észre, hogy ahol egy picit is elolvadt az amúgy még majdnem éteres hó, ott bizony máris kezdtek kibújni a virágok meg a csigák. Sajnos a virágzást már nem tudtuk megvárni, pedig nagyon szerettük volna.