Amúgy nem nagyon kedveljük a koránkelést, de vannak dolgok amik ezt elkerülhetetlenné teszik. Például, hogy reggel suliba és oviba kell menni. Pedig korán kelni egyáltalán nem fincsi. Azért, hogy valamilyen módon mégis kárpótolva legyünk, a ködös hajnal és a lassan emelkedő nap gyönyörű harmatos virágokat varázsolt az utunkba a suliba menet. Jó darabig bámészkodtunk, pedig minden reggel ott megyünk el mellettük. Bevalljuk, a gyülekezőre nem értünk oda a suliba, de a terembe sikerült még kezdés előtt felszaladni. Mivel ilyenkor nem szokott nálunk fényképezőgép lenni nálunk, kénytelen voltam később visszaszaladni érte. Mire visszaértem a géppel már pont odasütött a nap.

Danit Kamó vette észre amikor Szentendréről hazafele jövet a Szentendrei szigeten  eltekertünk egy ház mellett. Rögtön elkezdett kiabálni: "Ott van valami állat. Mintha egy szarvas lett volna." Szégyenszemre túl sok hitelt nem adtunk neki, de mikor harmadjára mondta, visszamentünk és megnéztük. Ahogy sikerült a tuják közé bekukucskálni jól látszott, hogy valóban egy szarvas bámészkodik a kerítés mögött. Nem tűnhettünk neki túl barátságosnak, mert azonnal előreszegezett szarvakkal nekirohant a kerítésnek. Aztán megbarátkoztunk vele, meg az öreg révésszel is, aki elmesélte Dani történetét. Danit 6 évvel ezelőtt pici borjúként találták betegen a Pilisben. Hosszabb időbe telt, mire sikerült kikúrálni, aztán már nem sikerült visszavadítani, úgy hogy Dani ott maradt a révész kertjében. Később egy szarvastehén is került mellé. Sajnos azonban az ártéri szarvastartás nem egy egyszerű feladat. Annak ellenére, hogy az legutóbbi árvízkor a révész egy magas 5x5 méteres platót készített a szarvasoknak, hogy bele ne fulladjanak az árba, a szarvastehén sokkot kapott és elpusztult. Dani túlélte az árvizet és most is élvezi az öreg gondokodását. Állítólag éjszakánként a sziget őzei is bejárnak hozzá, hogy legyen társasága. Sajnos fényképezőgépet elfelejtettünk vinni, pedig egy csomó egyéb izgalmas dolgot is láttunk, a horányi révnél például egy komplett csacsicsalád várja az őket etetni vágyókat. De ígérjük legközelebb ha arra járunk, akkor lefényképezzük. Így a jelenlegi képen nem Dani szerepel, hanem a wikimedia egy képét vettük kölcsön.

Tegnap Gödről hazafelejövet Dunakeszi határában találtunk rá Szelesre. Szeles ugyanis egy akkora hatalmas keresztespók volt, hogy azt még bicikliről sem lehetett nem észrevenni. (Lábakkal együtt 6-7 cenit átmérőjű lehetett). Ott tanyázott a útszéli virágok közt szőtt majdnem félméter átmérőjű hálójában.  Nagyobbik lányom erőteljes unszolásásra muszáj volt hazavinni egy kicsit, hadd nézze meg közelebbről legalább nagyítóval. Mivel a szállításhoz semmilyen megfelelő doboz nem volt nálunk, kitelepítettük a fényképezőgépet és a pók beköltözött a fotóstáskába. Otthon elláttuk az ablakpárkányokon felgyülemlett őszilégy állománnyal, de határozottan úgy tűnt, hogy nem nagyon szereti a konzervkaját. A lányok mindenképp akartak neki vizet is adni, de megbeszéltük hogy az elárasztásos póktenyésztés hosszú távon nem annyira eredményes. Aztán mikor kigyönyörködtük magunkat benne, elengedtük kint az udvaron. Megszerethetett addig nagyon, mert semmi áron nem akart a kezünkről a bokrokra áttelepedni. Végül csak sikerült a visszavadítás és tegnap óta a kert állatvilágát gazdagítja.

Találtunk a város szélén egy szép nagyvirágú csodatölcsért is, amelyiken a hibridizácó miatt ugyanazon a tövön gyönyörű lila, sárga és lila-sárga tarka virágok is voltak. Azt hiszem ez volt az a fajta amin a 20 század elején Carl Erich Correns üttörő keresztezési kutatásait végezte. Bizonyára mutatós lehetett a végeredmény.

Borús volt ma reggel az idő, kabátban sem nagyon akaródzott kimenni a lakásból, de az óvodai kirándulás akkor is kimozdítja az embert, ha amúgy csak a neten nézegetne növényeket és állatokat. Szóval a sisak alá sapka került, a nyakba kendő,  a kezünkre kesztyű és már lehetett is tekerni a gödi Feneketlen tóhoz. Mondjuk kevés az az állat ami ötven óvodás gyerek társaságában is jól érzi magát, de a méheket és a poloskákat szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta a dolog. A csiperkegombák pedig még a párás, esős időt is direkt élvezték... 

Meg akartam tudni, hogy milyen fajta poloska van az alábbi képen, de kiderült, hogy körulbelül 6000 féle poloska létezik, ebből 60 féle előforul Magyarországon is. Ha valaki tudja, hogy milyen fajta kérem szóljon.