Tegnap Gödről hazafelejövet Dunakeszi határában találtunk rá Szelesre. Szeles ugyanis egy akkora hatalmas keresztespók volt, hogy azt még bicikliről sem lehetett nem észrevenni. (Lábakkal együtt 6-7 cenit átmérőjű lehetett). Ott tanyázott a útszéli virágok közt szőtt majdnem félméter átmérőjű hálójában.  Nagyobbik lányom erőteljes unszolásásra muszáj volt hazavinni egy kicsit, hadd nézze meg közelebbről legalább nagyítóval. Mivel a szállításhoz semmilyen megfelelő doboz nem volt nálunk, kitelepítettük a fényképezőgépet és a pók beköltözött a fotóstáskába. Otthon elláttuk az ablakpárkányokon felgyülemlett őszilégy állománnyal, de határozottan úgy tűnt, hogy nem nagyon szereti a konzervkaját. A lányok mindenképp akartak neki vizet is adni, de megbeszéltük hogy az elárasztásos póktenyésztés hosszú távon nem annyira eredményes. Aztán mikor kigyönyörködtük magunkat benne, elengedtük kint az udvaron. Megszerethetett addig nagyon, mert semmi áron nem akart a kezünkről a bokrokra áttelepedni. Végül csak sikerült a visszavadítás és tegnap óta a kert állatvilágát gazdagítja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.